A Harvard Egyetem és a Field Museum of Natural History olyan kutatásokat mutatott be, amelyek elmagyarázzák, hogyan és mikor történtek változások az emlős gerinc evolúciójában.
A kutatók megfordítják a hagyományos evolúciós nézetet. Eddig azt hitték, hogy a gerinc evolúciós összetettsége magyarázza az önálló régiók fokozatos kialakulásának mechanizmusát.
Az új bizonyítékok azt sugallják, hogy az olyan területek, mint a borda és a hát alsó része a gerinc olyan fontos funkcióinak megjelenése előtt fejlődtek ki, mint a hajlítás és a csavarás. A munka szerzői szerint "az állatok helyes szelektív nyomása és viselkedése a meglévő fizikai képességekkel kombinálva jelentős szerepet játszott egyedi funkcióik fejlődésében".
A gerincben vannak olyan régiók, amelyek különböző formákat ölthetnek, és egyedi funkciókat láthatnak el anélkül, hogy befolyásolnák más gerincrégiókat. Ez lehetővé tette az állatok számára, hogy alkalmazkodjanak a különböző életmódokhoz.
A tudósok két modern állat biomechanikáját hasonlították össze, amelyek az evolúciós és anatómiai spektrum ellentétes végein helyezkednek el: egy macska, amelynek fejlett gerincrészei vannak, és egy gyík, amelynek gerince meglehetősen egységes. Tanulmányozták a szinapszidok kövületeit is - az emlősök őseit, akik a dinoszauruszok korában éltek.
A kutatók megfigyelték, hogy az egyes állatok csigolyái különböző irányokba hajlanak. Ez lehetővé tette számunkra, hogy megértsük, hogyan határozza meg a csigolya alakja a funkcióját. Kiderült, hogy a gerincvelő egyes területei másképp működhetnek, míg mások nem. Például egy gyík gerincét több különböző régió alkotja, de mindegyik ugyanúgy működik.
A kutatók ezt követően tanulmányozták, hogyan változott ez a képesség a szinapszidokban.
Ezek a lények 320-250 millió évvel ezelőtt éltek. Hasonló tulajdonságokkal is rendelkeztek, bár kevésbé voltak hangsúlyosak. Kiderült, hogy a szinapszidák fejlődésének korai szakaszában csigolyáik úgy működtek, mint a modern gyíkok, vagyis homogén funkciókat láttak el. Később azonban már kezdtek rögzülni a csigolyák szerkezeti jellemzői, amelyek a modern emlősökre jellemzőek.
"Feltételeztük, hogy ezt elősegíthette az új emlősök viselkedése, amelyek elősegítették ezeket a folyamatokat a késői szinapszisokban, és lehetővé tették a természetes szelekciót"-mondja a tanulmány társszerzője, Katrina Jones.
A kutatók úgy vélik, hogy a mellkas fejlődése lehetővé tette az ősi lények számára, hogy "áthelyezzék" légzőrendszerük munkáját a gerincről a kialakult rekeszizomra, ami megszabadította a csigolyákat az ősi biomechanikai korlátoktól.
Ez lehetővé tette a gerinc számára, hogy alkalmazkodjon az állatok viselkedésének új formáihoz, például az ápoláshoz, és új funkciókat vegyen fel.